tudomány

Európa – lopakodó putyinizmus? (2015)

Kissé illeszkedve az előző bejegyzésemhez, mintegy annak gondolatát továbbfűzve az európai parlamenti demokráciák kedvezőtlen tendenciáiról írnék, arról, hogy az 1945 után megszokott „parlamenti váltógazdálkodás” kiüresedni látszik, a többpártrendszerek mintha formalitássá válnának, gyakorlatilag „leválthatatlan” hatalmi konstrukciók formálódnak.

Nemcsak Magyarországra igaz ez, hanem kontinensünk több országára is. Lássuk csak:

Oroszország: az Egységes Oroszország a domináns hatalmi párt. Ennek van ugyan jobb- és baloldali ellenzéke is, néha még le is lehet győzni a hatalmi pártot, melynek azonban domináns pozíciója a válságtünetek ellenére megkérdőjelezhetetlen.

Ukrajnában a 2014-es Majdan döntötte meg a parlamentáris demokráciát, amikor de facto az utca vette át a hatalmat, a választott hatalmi konstrukciók összeomlottak. Az ország összeomlása, a politikai apátia, a gazdasági csődhelyzet, a háború, a szomalizáció és terror árnyékában létrejött nagy hatalmi blokk minden válságjelenség ellenére, mivel alternatíva nélküli, jól szerepelt a 2015 őszi önkormányzati választásokon. Ennek van szélsőjobboldali ellenzéke (a baloldali ellenzéket adminisztratív úton felszámolták).

Magyarországon tudjuk mi a helyzet, a domináns hatalmi párt, a Fidesz helyzete megingathatatlan, a neoliberális álbaloldal és a szélsőjobboldal csak regionális szinten tud győzni.

Hasonló irányban mozdult el Lengyelország, ahol a nemrég tartott parlamenti választásokon olyan történelmi győzelem született, melynek eredményeképpen a Jog és Igazságosság koalíciós kényszer nélkül alakíthat kormányt (ami még nem fordult elő a rendszerváltás utáni Lengyelországban). Az már csak „hab a tortán”, hogy a baloldal (vagy inkább álbaloldal?) törvényhozási képviselet nélkül maradt.

Németországban is a politikai konkurencia szűkülése látható. 1945 után két nagy blokk, a szocdemek és konzervatívok váltógazdálkodása működtette sikeresen Németországot, ahol immáron hosszú ideje nagykoalíció tevékenykedik konzervatív (volt NDK-s) kancellárral. És ennek a nagykoalíciónak nincs alternatívája. Hiába csökken Merkel népszerűsége, ennek  semmi jelentősége…

Nagy-Britanniában szintén alternatíva nélküliek a konzervatívok. A Munkáspárt állítólag balra mozdul, de nem világos, mi ennek az elméleti alapja. A szélsőjobb egyelőre partvonalon van (egyébként pedig most hallom, hogy Nagy-Britanniában arra kötelezik az internetszolgáltatókat, tárolják a felhasználók adatait, hogy a hatalom tudhassa, ki milyen oldalakat nézeget…)

De hasonló példákat lehetne hozni a Baltikumból, ott van Szlovákia…

Úgy tűnik, csak a válságban lévő Mediterráneum térségében élő organizmus a pártrendszer. Ott tűnnek fel mindenféle új, rendszertagadó sikeres pártok, mint a görög Sziriza, az olasz viccpárt, a spanyol Podemos.

A nagyhatalmak közül még Franciaországban nem kristályosodtak ki teljesen az erőviszonyok. Az elnök baloldali, de a legerősebb párt Sarkozy jobboldali néppártja és a szélsőjobb (mindkettő egyébként oroszbarátságával tűnik ki).

Vagyis azt látjuk, hogy Európa északi és keleti régiójában a pártrendszerek kiüresednek, a többpárti demokrácia egyre inkább formálissá válik, kialakul egy de facto privilegizált bürokrata-politikus-„opricsnyik” réteg, növekszik a hatalom társadalmat ellenőrző szerepe és lassan kezdenek megjelenni a „karizmatikus vezetők” (Orbán, Merkel, Cameron) is.

Ezen a blogon is már többször idéztem egy orosz újságíró szavait, még 2011-2012 táján mondta, hogy a putyinizmus nem Oroszország jövője, hanem Európáé. Hát tessék…Európa szép lassan csúszik át a „putyinizmusba”.

(https://nepibaloldal.blog.hu/2015/11/09/europa_lopakodo_putyinizmus)

(1) Hozzászólás

  1. Do you mind if I quote a couple of your articles as long asI provide credit and sources back to your website?My blog site is in the very same niche as yours and my users would certainly benefit from some of the information you present here.Please let me know if this okay with you. Thanks!

Hozzászólások küldése lezárva